Erre a félévre egy, azaz egy darab félévközi beadandó feladat jutott, ami önmagában is fantasztikus élmény az eddigiekhez képest. Óra kevés, egyetemet ritkán látom, élhetek annak amit szeretek, a munkának... na és persze a csajomnak. Ilyen idilli állapotban gondolhatnánk, hogy valami fantasztikusat alkothat az ember, hisz ráér.
Határidő, március 30. A feladat elkészültségi foka: téma sincs kiválasztva. A következő héten sikerül kiválasztani a témát, nagyon jó már tudom miről akarok írni, csak éppen nem tudom mi annak a neve. A név megtalál, jöhet az irodalomkutatás. Félsiker, csupa angol forrás. Még jó hogy szünet van, a póthatáridő így egy kicsit tágabb. Hétvége, fordítgatás, olvasgatás, semmi konkrét eredmény, csupán az látszik, hogy a címet módosítani kell, hogy jobban lefedje a talált forrásokat. (ami leginkább a Wikipedia) A leadás határideje kedd. Eljön a vasárnap, a dolgozat félig kész, de szerencsére még rengeteg idő van. Eljön hétfő, amikor is húsvét van, az embernek nincs kedve dolgozni, de azért délutánra megtalálom az elveszett munkakedvet akárcsak a hímes tojást a fűben. Estére majdnem kész, és meg kell állapítani, hogy ha az embernek muszáj csinálnia, akkor valahogy az angol szöveget és képes folyékonyan értelmezni. Eljön a kedd, vagyis hétfő éjfél, a mű 95%-ban kész. Irány az ágy, még hat óra alvásra is lehet esélyem. Gondolhatnánk happy end, de (még) nem.
Ez nem egy sima beadandó feladat, ezt bizony prezentálni kell, beszélni kell róla. Ehhez pedig még szükség van egy prezentációra is. No sebaj, Komárom-Győr vonaton fél óra, az alatt csodálatos bemutatót lehet szerkeszteni. Ez majdnem sikerült is, de végül 10 perccel az óra előtt a bemutató is kész lett.
Szóval akkor most hanyag voltam mert az utolsó pillanatra hagytam az egészet, vagy hatékony mert a legjobban kihasználtam a határidő előtt rendelkezésre álló időt?
