Végre

Pár napja a kedvenc szomszédaim minden motyójukat felpakolva kiköltöztek az alattunk elhelyezkedő albérletükből. Könnyezem, és már húzom is cipőmet, hogy elmenjek egy 50 cent CD-t venni.

BREAKING NEWS

Minden szomszédok legintelligensebbjei új nótát favorizálnak. Alig értem haza pár órája, de már vagy ötödször hallom. Nem baj, az eddigit már ugyis kicsit untam...

Zene mindenkinek

Kedves új szomszédaink továbbra is az öregkori süketség felé törnek megállíthatatlanul. A dolog csak annyiban rosszabbodott, hogy 1-2 hete rákaptak egy új nótára (ami nem is volt olyan rossz), de úgy hogy képesek voltak azt 20 percen keresztül folyamatosan újra és újra meghallgatni. Mivel jóbol is megárt a sok eléggé pipa lettem a végén, és tegnapelőtt amikor újra felcsendült a nóta betelt a pohár. Lementem látogatóba, kedvesen és udvarisan bemutatkoztam, majd megkértem őket, hogy ezt most kurva gyorsan fejezzék be. Ez a szomszéddal való első találkozásom is volt egyben, egy fiatal szőke csajszi volt és egy percig sem tiltakozott. Láthatóan meglepődött. Két napig nem is volt zavaró a nótatázás, máig. Ma minden újrakezdődött. Pünkösdi királyság volt ez. Most gondolkozhatok milyen új meggyőzési módszer lehetne hatékonyabb mint a végeláthatatlan háború a szomszédokkal. Olyan jók tudnak lenni ezek a felnőttes problémák!

Candy shop forever!

Most mar biztos, hogy az új szomszédaink szegények mint a templom egere és emellett nagyotthallóak is. Ezt a következtetést abból sikerült levonnom, hogy mióta ideköltöztek pár hónapja, folyamatosan ugyanazt a 10-12 számot hallgatják egész nap.. csutkón. Ez még önmaggában nem lenne olyan nagy probléma, inkább csak az zavar, hogy a zenei ízlésünk foltokban sem fedi egymást.