Ónos eső

Hát én ilyet nem láttam még. Mondjuk nagypapám is utoljára '46-ban. Egész napos ónos eső, és egy kényszerű közlekedési feladat Komáromból Győrbe, és vissza. Reggel naívan autóval indultam (ónos esőről mit sem tudva), de két utca után látszott, hogy ha csak nincs jégen hajtásim, akkor ez nehéz lesz. Vizsga várt, vonat nem, esély sem volt elérni Komáromban, 10 perc alatt az Újszállási útról. Mivel megfontolt vezető vagyok, és fontos küldetésem volt, megpróbálkoztam mégis az út abszolválásával. Hamar beláttam az 1-es főúton, hogy ez az alulról karcolt 40 km/h amit itt el lehet érni sok mindenre nem lesz elég, így Ácson lefordultam és becsúszkáltam az állomásra. A terv az volt, hogy a Komáromban el nem ért vonattal randizhatok itt, ami éppen sikerült is. Így időben beértem, vizsga meglett, küldetés első része teljesítve.
Hazafelé is cifra helyzet állt elő, mert már Győrben is elkezdett esni az ónos eső. Életem egyik legszarabb mekis reggelije után, felpattantam az első vonatra ami elvitt Ácsig, ahol a kocsim várakozott. Romantikus pillanatban láttam újra a Volvo-t, éppen szakadt az ónos eső. Az úton korcsolyázni lehetett, hamar beláttam, hogy itt és most hazaindulni nem túl jó ötlet. Vonat az jön, de az autó nem maradhat az ácsi P+R parkolóban (komoly, van olyan, csak fordítva, majd írok róla). Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a városban laknak rokonok, konkrétan a nagyszülők, akiknél a kocsi bármeddig csövezhet. Már csak el kellett jutni. Két nagyjából ugyanolyan hosszú út vezetett oda. Az egyiken egy szűk S kanyar dombnak felfelé és némi macskakő várt, a domb alján meredeken kerítések és házak. Nos ezt az időjárásra tekintettel rögtön kizártam. A másikon relatív széles utak, nem lakott terület. Tökéletes, hibatűrő útvonal. Az egyetlen problémát csak az úton keresztbe álló teherautó okozta, és azok az autók, akik feltorlódtak emiatt, de mivel sietni amúgy sem lehetett, szépen kivártam amíg el tudott indulni.
Innen azt a bő 1-1,5 km-es szakaszt megfontoltan 1. sebességi fokozatban tudtam le, mivel a kettes alján már szitálásba kezdett az autó. És abból fakadóan, hogy az előttem haladók és köztem a távolság nem nőtt közben, arra következtetem, hogy ők is valahogy így tettek.
Azután autó biztonságba került, nem volt már más dolgom mint kikorcsolyázni a vasútállomásra, onnan átkorcsolyázni a buszállomásra, és utána bekorcsolyázni a saját utcámba.
Cipőm amit vezetéshez választottam átázott, lábam lefagyott, de a nap mégis pozitív. Megvan az utolsó előtti vizsga, és mivel senkinek és semminek nem lett ma baja, a többit nagyvonalúan leszarom... Remélem nektek is jól telt a napotok! :-)