Kb. fél órája egy fagyással elpusztult az asztali számítógépem. Újraindítás után se kép, -se- hang. Illetve hang az van, szakaszos sípolás. Gyanúm az ősöreg (Nvidia Geforce 4 MX 440) videókártyára terelődik, bár most nem volt kedvem foglalkozni vele, pedig kéne pár dolog a vinyójáról. Aggodalomra ad okot az, hogy anno a szívemnek kedves 650 MHz-es Athlonom is hasonló körülmények közt indult végső útjára, de ilyennel most nem idegesítem magam.
Ami elgondolkodtatott, mi lett volna ha ez pár évvel ezelőtt történik. Akkortájt a háztartásban csupán 1 gép volt, így nem tettem volna nyugodtan félre, hanem idegesen szedtem volna azonnal széjjel, hisz ha az egy gép elromlik akkor hello van. Most itt van a laptop, bekapcsoltam, szevasz. De még említhetném anyámék Compaq munkaállomását is, az is alternatíva lehetne.
Mivel szívhattam volna még? Annó a teljes levelezésem (kb fél - egy évvel ezelőttig) a gépen volt, a Thunderbird kezelésében. Vagyis ha nincs gép, nincsenek meg a leveleim. Ma már a Gmail szolgál ki. Hasonlóan nyugodtan vettem éppen ezért amikor egy programhiba után a TB elfelejtette az addigi levelezésem, hisz ott már ugyis csak régi dolgok voltak.
Dokumentumok: mivel több gépet használok a fontosak pendriveon vannak. Képek: na itt egy nagy hiányosság, mert ezek vegyesen vannak most, de a tanulság az, hogy ezt azonnal szinkronizálni és backuplni kell amint rendbejön az asztali gép. (Remélhetőleg háttértárnak semmi baja, egyébként súlyos hipertóniám lesz) Persze azóta sokminden változott, olcsó szélessávon netezek, a fontos digitális tartalmakat tárolok (Pamela Anderson fotósorozat nem volt az), és linux fut a gépen!:)
DE a lényeg amire ezzel rá szeretnék világítani: Te vajon fel vagy készülve egy hasonló műszaki hibára?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése